Történetek, ecsettel és lencsével – Fikó Angella portréja
- Hedvig
- 5 nappal ezelőtt
- 2 perc olvasás
Angella Fikó fotó- és festőművész munkássága a mesék birodalmából táplálkozik, de szilárdan áll a valóság talaján, ahol az emberi történetek és pillanatok válnak inspirációvá. Művészete két, látszólag távoli médiumban bontakozik ki: a rajzolt karakterek élettel teli világában és a fényképezés által megragadott, autentikus portrékban.
Székelyföld mesebeli tájain született, ám hétéves korában Magyarországra költözött családjával. A képi világ már egészen korán belépett az életébe édesapja révén, aki szenvedélyes fotós volt. Angella, mint a „szeme fénye”, gyakran került a lencsevégre, miközben édesapja portré- és természetfotókat készített. A sötétkamra varázsa, a hívó- és fixálószer jellegzetes, ecetes szaga mélyen bevésődött emlékeibe – egy alkotói világot idézve, amely éjszakánként kelt életre. Bár Magyarországon édesapja már nem fotózott, és útjaik elváltak, a vizuális örökség magja el lett vetve.
Sok évvel később Angella maga is fényképezőgépet ragadott. Első és legkedvesebb modellje saját kisfia lett. Lassanként, ismerősi körben érkeztek az első fotózási felkérések, jelezve a visszatérést ehhez a médiumhoz.
Ebben az időszakban vett részt egy jobb agyféltekés rajzkurzus, amely meghatározó élménynek bizonyult. Itt döbbent rá az elme és a kéz közötti szoros kapcsolatra, arra, hogy belső gondolatok, érzések, akár egy telefonbeszélgetés is milyen közvetlenül befolyásolhatják az alkotó folyamatot.
Ez a felismerés, évekkel később, a pandémia idején öltött konkrét formát, amikor Angella létrehozta „Covid gyermekét” – egy rajzolt mesekönyvet saját gyermekei számára. Egy őszi estén megszületett Ella-Bella, a kis tündérlény, és ezzel elindult a „Manó Mesélj” sorozat.
Angella rajzain kedves, olykor huncut, szomorú vagy éppen dacos, ám mindig „életszagú” lények elevenednek meg. Ezek a karakterek többek egyszerű illusztrációknál: mindegyikük egy-egy valós élethelyzetet, érzést vagy történetet hordoz magában.
A rajzolás mellett másfél éve ismét intenzíven foglalkozik a fotózással. Itt is az ember áll a fókuszban: az arcok, a tekintetek és a mögöttük rejlő történetek jelentik számára a fő inspirációt. Célja, hogy megörökítse az „igazi pillanatot”, azt, ami emberi és autentikus.
Németországból Bécsbe költözve, a véletlen sodorta a BMI Fotoklubba, ahol immár két hónapja heti rendszerességgel néz szembe újabb és újabb kihívásokkal a csapattal együtt, folyamatosan feszegetve saját határait és komfortzónáját.
Legyen szó festményről vagy fotóról, Angella Fikó számára minden kép egy új történet kezdete. Munkássága a múlt gyökereiből táplálkozik, a jelenben talál inspirációt, de mindig a jövő felé tekint – ahogy fotóklub mentorának gondolata is tükrözi: „A jövőt fotózzuk.”
